Szociológiailag is érdekes dolog ez a romkocsma-dolog: kimutatható szerepe van egy kerületnek vagy városrésznek a polgárosodásában. Elsőként ezek az intézmények jelennek meg a gyengébben elereszett területen (kis költségvetés ugye...), majd ezek elkezdenek felfutni (divat), ami egyre több és jobban szituált úriembert kezd vonzani, amely aztán mint potenciális célközönség vonzza a kereskedelmet és a befektetőket, így lesz egy szakadt környékből elegáns, csilivili jómódú környék. A régi lakosság (javarészt kisebbség, kétkezi munkásréteg és leszakadt értelmiség) meg szorul kifele (valami ilyesminek a végén tart a belső hétker, és ennek a közepe felé mozog a nyolc-kilenc kerületek egyes részei - Tűzraktér, WB).
Jellemzően kulturális kezdeményezésekből nőtt ki ez az intézmény: a '90-es évek pincehelyiségeiből került ki először a szabadba, majd vissza a "falak" közé. A "rom" jelzőt is ekkortájt kapta: a nem túl vastag büdzséből dolgozó szervezők és álmodók a lehetőségekhez képest próbálták lakhatóvá tenni a helyiségeket, így sok helyütt a nyers tégla, esetleg a szakadt vakolat határozza meg a jelleget. De a népnek tetszik, így fentartásra a befutás után sem kell költeni. Sőt.
És hogy pontosan mit is tud egy ilyen intézmény? Nézzük a pozitív-negatív mérleget:
Pozitív
- nagyrészt ingyenes (vagy elérhető árú) kulturális eseményeket kínál (koncert, mozi, előadás)
- nyitott helyek, mind művészi, mind társadalmi szempontból
- hatalmas pontenciál rejlik bennük, amely még nincsen rendesen kihasználva
- jelentős pozitív (gazdasági, kulturális és társadalmi) hatása van egy környékre - bizonyos kereteken belül
- ingyen wifi és nem kell kiöltözni ;)
- divat lett, ami legtöbbször csak árszínvonal-emelkedést generál
- a szűkös hely- és anyagi viszonyok miatt problémás az előrelépés (bár ez legtöbbször "csak" emberi összetevőt kíván...)
- elég sok konfliktus forrása a polgári világban: a dráguló ingatlanok és telkek tulajdonosai (sokszor az önkormányzat) szívesebben adná egy beruházónak, és a környéken lakók is egy idő múlva a pokolba kívánják az angol legénybúcsúztatókat
- és mégis csak igénytelen az egész
Cikkek:
Blogged with Flock